skizolány blogja

Első reakciók: Most akkor nem lesz önkéntes munka, nem keresek pénzt ezzel az egy két apró munkával se, de legalább az erdélyi túrákra se kell menni, amihez egyébként se volt kedvem. Féltem nem fogom bírni, meg amúgy se. De nem mehetek a pszichológusomhoz se, hogy fogom nélküle kibírni. És nem mehetek a Gadara házba se.

Itthon bekuckózás, nem megyek ki az utcára se, mert azt mondják sokan, nem szabad. Aztán anyáék küldenek, hogy sétálnom kéne. Én rosszalóan nézek rájuk, de megbeszélem a pszichológusommal, hogy tényleg kell menni. Vele is tudok skype megbeszélésket tartani. 

Eltelik két hét. Már örülök, hogy nem kell sehova menni. Nem nyaggat senki, hogy miért nem mozdulok ki, nem ráncigálnak koncertre stb. Jó itthon. A kertbe kijárunk, levelezni kezdek egy fiúval, később találkozunk is. Itthon megyek a lesre, az ártérbe. Nem is kéne több ennél. Összeszedem annyira magam, hogy napi két óra legyen, amíg cikket írok. Így meg van a mindennapi munka. Mást is keresek, még önkéntes munkát..Hangoskönyvfelolvasást. De nem megy, monoton a hangom. Ettől megint elkeseredek. Kéne még valami munka, vagy önkéntes munka, de jól érzem magam.

A vírus miatt első két hétben pánik tört rám. Kétszer alig kaptam levegőt, mert annyira féltem, hogy elkaptam a vírust. Aztán ebbe is le nyugszok. Békés-megyében végül is, még mindig csak 16 a kimutatott fertőzött. Az élet megy tovább, nekem jöbb így, mint a karantén előtt volt. Most nem nyüstölnek nyugton vagyok, kialakítottam a saját kis rendemet. Nyelvet tanulok, próbálom magam fejleszteni, hogy a vírus után, vagy még hamarabb találjak valami itthoni munkát. Hogy utána se kelljen túl sokat kimozdulnom.

Az előző posztokban volt már róla szó, hogy mindig betegnek éreztem magam, és segítség híján folyamatosan kutattam, vajon mi lehet a bajom, és hogy segíthetek rajta. Közben mindig is érdeklt a pszichológia, a sérült emberek. Így olvastam kicsit többet az autizmusról, és jöttem rá arra, hogy egy autista nem feltétlenül értelmi fogyatékos. Sokmindenben magamra ismertem és egy kicsit az érzékelési dolgokba is. Mert arról olvastam, hogy egy autista szuperérzékeny lehet egyes ruhadarabokra. Elgondolkoztam, beleférnék-e az enyhe autista, vagyis Aszperger szindrómás spektrumb, de bizonytalan voltam. Ekkor kezdődött az, hogy amit tudtam irodalmat ezzel kapcsolatban elolvastam, és filmet is néztem. Temple Grandin és a Thomas után igaz történeteket, melyeket a témában bátran ajánlanék mindenkinek. Teszteket csináltam, amelyek köztes értékeket adtak. Kb. egy fél évig nagyon sokat ezzel fogalkoztam, szinte az egész napjaimat ezzel töltöttem és vizsgálatot szerettem volna magamról. 

Egyszer aztán arra a felvetésre jutottam, hogy nemcsak hogy autista voltam, hanem az egyetemen észrevették ezt rajtam. Konkrét emlékeim kezdtek el lenni ezzel kapcsolatban, egymásnak ellentmondók is.

Ezek között ott volt az, amikor vizsgáztam, és a tanár kérdezte, hogy oda van írva, én mondtam, hogy nem, erre ő akkor kérdezte, akkor mért nézek mereven arra a pontra, én mondtam, hogy nem puskázom. Vagyis szószerint értettem a dolgot. Aztán kérdezett egy képletet, én mondtam, hogy annak csak az első része volt kihúzva vastaggal, azt is meg kellett volna tanulni, erre ő csodálkozott, és megnézte, hogy tényleg úgy van. Emlékeim szerint kérdezte, hogy jártam villámolvasásra? Mondtam hogy nem, aztán azt, hogy akkor fotografikus a memóriám? Ugyanekkor próbáltam leolvasni az arcáról, egy váraszra, hogy azt várta-e. Erre akkor rá is kérdezett, hogy azt próbálom-e leolvasni, erre én azt mondtam igen, de úgy is mindegy, mert úgyse látok rajta semmit, csak mások szokták mondani, hogy lehet. Azt éreztem ezen a vizsgán jött rá erre a bajomra. Aztán azt gondoltam teszteltek, mikor egy másik vizsgán azt mondta a tanár, hogy csak tollat és papírt szabad bevinni. Valaki ott nézegette, hogy van számolós feladat is, csak én nem vittem be számológépet, mire később a tanár megkérdezte, nem hiányzik valami, tudok valmit segíteni, ki tudja számológép nélkül is számolni. De én a három kérdés feltevésekor egyik alkalommal se jöttem rá, arra céloz, kéne -e számológép nekem is.

Aztán van emlékem egy terepgyakorlatról ahol elmeséltem, hogy mamámnál féltem a törött lábú kutyaszobortól, mert azt hittem, hogy életre kel. Ekkor megkérdezték miért féltem tőle, mert el volt törve, vagy mert azt hittem életre kel. Én azt mondtam, azért mert el volt törve. Erre ők, érdekes az autista gyerekek szoktak félni mindentől ami nem szabályos. Emlékszek megkérdezték, hogy játszottam e régen szerepjátékot, és én a mesélős, akrakterlapos szerepjátékra gondolva mondtam, hogy egyszer próbáltam, de nem igazán értettem. Aztán azt is megkérdezték tudok e arcról olvasni, de én azt válaszoltam nem tudom, nem szoktam ezt figyelni. VAnnak olyan emlékeim is, amikor úgy emlékszem valmire, hogy ott se lehettem, mégis egyes emlékképek, ha rágondolok valmi furcsa, rejtélyes utalásnak tűnnek arra valami mégis történt velem az egyetemen.

Mégis ekkor jöttem rá, én már nem bízhatok az emlékeimben, hisz az agyunk kipótolja a hiányzó részeket, és torzít a mi javunkra, hogy úgy emlékezzünk, hogy értelme legyen. Ez így van egy hétköznapi embernél is, nem csak egy skizofrénnél. Viszont ez a megbízhatatlanság nagyon rossz élmény.

MA már nem gondolom magam autistának, és nem gondolom hogy erre rájöttek, de van olyan érzésem, hogy nem tudom valójában mi történt velm az egyetemen, mi miért történt, és ez nagyon rossz érzés. tudom erre már sosem fog fény derülni.

Amióta az eszemet tudom sérült vagyok, de nem skizofrén. Kisgyerekként a szünetekben ahelyett, hogy a többiekkel játszottam volna a köveket rugdostam az udvaron, vagy magamban énekeltem. Nem voltak barátaim, és a többiek bántottak. Régebben azt gondoltam, ezektől a bántásoktól lettem beteg, de mára rájöttem inkább fordítva volt. Azért bántottak, mert beteg voltam, és nem tudtak ezzel mit kezdeni. Halottam valahol, és nagyon igaz, a gyerekeknél úgy működik, mint az állatoknál, ha van egy kiscsibe, amelynek hiányzik egy lábujja a többi egyre jobban csipkedi, még már csak egy lába nem lesz, a végén pedig elpusztul. Mamáéknál mindig volt ilyen kisállat, amit külön neveltek. Ő a mi kezeink alá bújt, mintha az lett volna anyukája szárnya.

De ez emberek azért fejlettebbek az állatnál, és biztosra veszem, ha egy szakaember megállapítja a problémám, és információt kapnak róla a többiek más lehetett volna a gyerekkorom, mert akkor megértették volna a többiek is, hogy segíteni kell nekem. Az anyukám is folyton bántott. Nem tudom ő is azért e mert, nem tudott velem mit kezdeni, mert beteg voltam, vagy azek a bántások már hozzájárultak a betegségemhez.

De van egy másik kezdet is a ?depresszió? kezdete. Kérdőjelek közé teszem, mert nem tudom pontosan mi volt, csak azt, hogy már más probléma is adódott az alaphoz. Most, hogy már sokkal betegebb vagyok megismertem azt a depressziót, amitől nem tudok felkelni reggel, vagy egész napokat az ágyban maradok és már az se érdekel, amit eddig szerettem. És a még durvábbat, a skizofréniát, amikor nem tudom milyen hónap van, este vagy reggel ,és a 200 m-re levő postára se tudok elmenni.

Kétségkívül, ami középiskolásként volt, az nem volt ilyen. Ezért, volt hogy megkérdeztem magam. Tényleg beteg voltam akkor? A halálomra, saját temetésemre gondolás vajon mennyire volt komoly? Nem csak a szokásos mindenkinél előjövő kamaszos dolog?

Erre egy emlék jön elő. Németórán vagyunk, és fordítunk egy szöveget, aminek az a címe, hogy szökésem a segélykiáltásom. A német tanár kérdezi, kikre szokták még ezt mondani. Az öngyilkosokra mondja, és ahogy rám tekint, megkérdezi miért nézek így, én nem halottam még? Persze én akkor is meg most is tudtam, hogy azért, mert ezt a mondatot a sajátomnak éreztem. Ebből következtetek arra, hogy akkor már elkezdődött, ez a másik probléma is.

16 éves koromban segítséget is kértem a szüleimtől. Veszekedtünk, hogy miért vagyok ilyen, és én azt mondtam szakaember segítségére van szükségem, de ők nem hitték el, és azt kérdezték mennyivel lenne jobb egy idegennek elmondani a problémákat, mint nekik.  Sőtt mint kiderült alsós koromba a tanárok szóltak is a szüleimnek, hogy jó lenne szakemberhez vinni, felsőben is szóltak ezenkívül akkor még a nagymamám is. Aztán emlékszem 8.-ban volt hogy állandóan hánytam. Az orvos mindig megállapított egy vírust, aztán egyszer anyáék rájöttek, hogy a stressz okozza, és onnantól kezdve nem vittek ezzel orvoshoz. De ők is látták hogy problémás vagyok, ezért állandóan veszekedtek velem. Sokszor fenyegettek azzal, hogy a következő lépés már az lesz, hogy a képzeletbeli legyeket fogom elhesegetni magam elől, vagy hogy olyan leszek, mint egy mentálisan súlyosan beteg nem vérszerinti rokonom. Nem tudom hogyan gondolhatták, hogy ez segít az a felé való útról letérnem. Végül is aztán nekik lett igazuk. Dühös vagyok a világra, hogy nem kaptam akkor segítséget. Mert azt gondolom, kb. 22 évig a környezetem nagy része tudta, hogy beteg vagyok, mégse kezdődött el a kezelés. Néha a szüleimre is, de tudom ez nem az ő rosszaságuk, hanem csak információhiány, ami miatt nem hittek az efféle dolgokban.

Egyébként is szeretem úgy megítélni az embereket, hogy amit tesznek génjeik, biológiájuk, és a környezeti neveltetésük lecsapódása. Minden amit a szüleiktől tanáraiktól, halottak, vagy filmen láttak és olvastak. 

Volt még sokminden, ami kiskoromba jelezte a problémát. A reggeli ébredéskori rémképek, egy kutya formájában, ami az ágyamra akar ugrani. Ilyenkor kiabálva mondtam, hogy ugrik, és jöttek anyáék segíteni. Ez minden reggel így volt. Egyszer úgy múlt el, hogy közelebb láttam a kutyát az ágyamhoz, és utána nem jött elő többet. De vagy fél évig biztos tartott, és máig se tudom micsoda volt. Volt eztán az evésprobléma, amiből a környezetem csak azt vette észre nem tudok normálisan enni. Ekkor elvittek az orvoshoz, aki megállapított valami gége problémát. Itt senkit se hibáztathatok, mert nem mondtam el, hogy a problémát az okozza, hogy valaki az iskolába azt mondta, egy ember félrenyelt, és meghalt, és ettől annyira féltem, hogy nem mertem normálisan enni, nyelni.

Szóval a problémákat addig húztuk, míg egyre több minden csak gyűlt-gyűlt és 28 évesen kórházba kerültem. Azt gondolom, ha időben segítséget kapok nem biztos, hogy idáig fajulnak a dolgok. Ezért is írom most ezt a cikket, ha valki egy olyan emberrel van kapcsolata, hogy egy kicsit is felmerül, hogy szakember segítségére van szüksége semmiképp ne hagyja, hogy mélyebben utána ne legyen ennek járva.

Két időszakot, típust különböztethetünk meg ebből a szempontból a téveszmés, halucinációs beteget, vagy állapotot. Ilyen esetben, biztos hogy egy durva mű zavart okozna. De egy ilyen betegnek tényleg kiszámíthatatlan, hogy mi vált ki belőle rossz gondolatot, mégtöbb zavart. Nem kérdés számomra tehát, hogy egy ilyen beteg semmiképp se nézhet, olvashat a fenti műfajba tartozó alkotást.

A másik állapot a pszichózisból már kigyógyult, de depresszióra, rossz hangulatra hajlamos beteg, vagy akinek sohase volt ilyen súlyos tünete, hanem csak kicsit problémás lelkivilágú.

Itt a szüleim mindig nagyon aggódnak, ha ilyen stílusú művet veszek magamhoz. A pszichiátrem se tanácsolja, a pszichológusom viszont nem ellenzi. 

Én viszont szretem ezt a stílust. Az elmúlt hónapban is két thrillert olvastam, melyek nagyon izgalmasak voltak, három nap alatt elolvastam őket, és semmi bajom nem lett tőlük. Nem lett rossz hangulatom.

Véelményem szerint ez azért van így, mert ezek csak kitalált történtek, és ezt jól el tudom különíteni a valóságtól. Sokkal nehezebb számomra egy igaz megrázó, de talán kevésbé durva film, vagy könyv. Nyomasztó hangulatot keltett bennem pl. a Csernobil minisorozat, a Doors című film, és a Vujity Tvrtko könyvek, véleményem szerint azért, mert itt tisztába vagyok a valóságtartalmával. Ezek megnézését mégis kevésbé ellenezték a körülöttem levők.

Nekem az a véleményem tehát, hogy el tudja egy mentális beteg saját maga dönteni, milyen film vagy olvasmány okoz számára megterhelést, és hagyjuk, hogy szabadon válassza meg mit fogyasz ezen a téren.

A skizoság nem csak ebből áll, hanem kezelten jöhet a depresszió és hasonlók is. Ezért lesz egy két olyan poszt, ami arról fog szólni, mi segít ezeken nekem. Hozzá kell tennem, van amikor semmi se hoz eredményt, esetleg egy jó gyógyszer.

Épp a télen volt, hogy egész nap aludtam volna és semmit se volt erőm csinálni. Szerencsére kijöttem belőle. 

Vannak lélekemelő dolgok, amik segítenek, hogy boldogabbá tegyék az életemet. A pszichológusok nagyon javasolják a hálanaplót, aminek az a lényege, hogy minden nap írj le 3 dolgot amiért hálás lehetsz. Nekem ez nem jött be, mert egy részt egy nagyon depis időszakban ez nem igazán megy, másrészt nem lenne mindig őszinte, harmadrészt minden nap írhatnám ugyan azt, és akkor ellaposodna. Ehelyett van egy módszerem amit nagyon szeretek. A moly nevű könyves közösségi oldalnak köszönhetem. Ott van egy ilyen kihívás, hogy 100 dolgot kell írni, ami boldoggá tett, tavasszal, télen stb. Tehát mindig 3 hónapra jut 100 dolog, és kétszer ugyanazt nem lehet írni egy évszakban.

Amióta ezt a módszert használom sokkal boldogabb vagyok, mert tudatosítom magamban, hogy mennyi jó történik velem. Ráált a szemem. És azokon a napokon, amikor nem tudok ilyet írni, vagy rossz a hangulatom olvasgatni is jó.

A depis szakaszokal is össze szokott gyűlni mindig a 100. Ha van egy hét, amíg nem írok ilyet, a többi nap bepótolhatom. Legszélsőségesebb esetben, most a télen egy hónap volt, még csak mondjuk 3 dolgot írtam bele, mert annyira depressziós voltam, hogy nem voltam képes meglátni az örömöt semmiben, de még így is meg lett. És ezért is részesítem előnyben a másik fajta hálanaplóval, mert így nem ér kudarc, ha egy nap nem tudok mit írni. 

Hogy képet kaphassatok belőle leírom egy hónapom listáját, de benézhattek a molyra is a kihíváshoz. A listámon sok olyan is, van, ami mutatja az akkori paranoiás gondolkodásomat.

Ennek linkjét itt találjátok: https://moly.hu/zonak/100-dolog-ami-boldogga-tett

A 2018 őszi listám:

1. Valaki megcsinálta a beszerzések szerint nehezített kihívásomat.
2. Esett az eső.
3. Itthoni krumplichipsz köretként.
4. Az első táncóra
5. Én csináltam másodika (ebédet)t, jó lett.
6. Társasjáték klub, ahol én voltam a vendég.
7. jó számok egy koncerten
8. macskázás a kertben
9. macskafényképezés
10. Az általam hirdetett éjszakai programra jöttek idegenek, amikor csináltam, elfelejtettem az egyéb gondjaimat, pedig úgy éreztem előtte, bárcsak ne jönne senki, mert nem akarom csinálni a programot.
11. valaki megcsinálta az ajánljuk egymásnak kihívásomat.
12. Találtam egy jó receptet.
13. Most jól ment a tánc, mert nem voltam ideges közben.
14. Sikerült a bővített rocky lépést is megcsinálnom.
15. Meglett a táskám a kertben, amibe a könyveim és a telefonom voltak. Így nem unatkoztam akkor se, amikor nem volt meló.
16. Valaki jelentkezett az eseményemre.
17. Újfajta gomba találása
18. rokonlátogatás.
19. Jót beszélgettem a tesómmal, ami általában nincs így.
20. Fogtam egy halat.
21. A kertben előjött a csíkos egér, fotóztuk is.
22. Nem ettem édességet, pedig nagyon kívántam.
23. Írtam egy új metaforát.
24. Jót beszélgettem egy volt osztálytársam apukájával.
25. Lángost ettünk
26. Elfogadták a belépésemet a könyvelőtanulós csoportba.
27. Nagyon sok almánk lett.
28. madárlesezés
29. meglett a pulcsim
30. Most nem vártam a táncóra végét.
31. Párcserés tánc
32 Kibírtam a hetet ügyintézés közbeni édességevés nélkül
33. Ezért könyvel jutalmaztam magam.
34.Anya kérdezte, hogy nem sétáltatom meg Csibészt, így elvittem, amúgy kimaradt volna ez a nap
35. Megdicsérték Csibészt
36. Sokan jöttek az általam szervezett társasjáték klubba.
37.Ma én csináltam a két összekapcsolt második fogást
38. egy rokonunknál kerti partin voltunk.
39 Anyáék sokat nevettek a kertipartin
40. a macska volt az ölemben, és ez megnyugtatott
41. A vállficam után magától visszament a kezem.
42.Hétvégi túra
43. A saját boldogságtervem elkészítése az azonos című könyv alapján
44. Anya kitalálta, hogy mostantól nem az ásványvizet isszuk, mert rádióba halotta, hogy jobb a csapvíz, és így környezettudatosabbak leszünk. (egyébként én régen mondtam is ezt nekik)
45. Fogytam 3-4 kilót
46. kutyázás
47. Újra be tudtam lépni a bűvész iskolás anyagokhoz.
48. Esett az eső
49. Film: Sarah kulcsa
50. Az áfonyás méz, amit a kalácsra kentem.
51. jó a doboz az ajándékhoz.
52. Érte tudtam az állomásról menni a könyvemért.
53. Elaludtam a vonaton, de pont ott ébredtem, ahol le kellett szállnom.
54. Lesz egy másfél hónapos munkám, és valószínű többször is hívnak majd
55, Társasjáték klub, ahol én voltam a vendég.
56. Csibész most nem ugat át állandóan a szomszédba.
57. Tudtam írni egy helyen, hogy elfogadom a véleményüket, és megváltozik a hozzáállásom.
58.Csibészt elvittem mama házához.
59. Csibészt ki vittük a kertbe.
60. Láttunk rohangászó menyéteket is a kertben.
61. Munka közben én vettem észre és javítottam ki apának egy hibát. (Apánál( is)
62. Az üzemorvos alkalmasnak ítélt.
63. Az első munkanap
64. Nem csak nekem kell bemutatni a táskát a munkahelyen, mert azt hiszik lophatnák is.
65. Mikor a munkahelyen a jelenléti ív körül pakolásztak, azt hittem azért, mert nem jól írtam be, de mikor megnéztem láttam, hogy jól volt.
66. Nem borultak le miattam a lottószelvények
67. Nem lett baja az adminisztrációnak attól, hogy kiléptem a programból.
68. Láttam, hogy a velem egy időben beálló srácnak se ment minden olyan egyszerűen, minden feladat.
69. Társasjáték nap a Csabagyöngyében.
70. Elbambultam a buszon, de még éppen sikerült Gyomán leszállnom.
71.Sikerült viszonylag pontosan rakni a könyveket a munkahelyemen
71. Most változatos volt a munka a nyomdában
72. Nem újra válogattam a válogatott könyveket, mindenhol a megfelelő felirat volt a még nem ellenőrzött könyveken.
73. hétvége van.
74. Munka közben jó volt hallgatni két társam beszélgetését.
75. A hosszú túrán nem fáradtam el nagyon. Edzettebb vagyok.
76. szép őszi kilátás a Szabadkígyósi kastély tornyából.
77. Megijedtem, hogy az egyik volt osztálytársam, csinálja a minden héten egy fotó kihívásomat, és így látták egy csomóan a régebbi gázos bejegyzésemet.De miután leellenőriztem nem így volt.
78. Eső
79. Nem vittem esernyőt. Mikor épp hazafele jöttem, nem esett annyira, hogy bőrig ázzak.
80. Rájöttem, hogy a Logical csomagban van elég jó ovis feladat. A másikat már nem veszem meg hozzá.
81. Eldöntöttem, hogy nem a kihívások szerint olvasok, bár nincs sok. Akkor fejezem be, amikor sikerül.
82. A Nem adom fel egyesület érzékenyítőre: Szájjal festés kerekes szék kipróbálása stb.
83. Szombaton nem kell mennem dolgozni.
84. Elmentem a lesre. A meredek részen végül is fel tudtam menni.
85. A volt barátom nem azért akart velem találkozni, hogy beszóljon az előző miatt.
86. Beszélgetés a volt barátommal
87. Én írtam neki bizonyos dolgokat, és nem a molyon látta.
88. Ma elhaladtam a dolgaimmal.
89. Végre megcsináltam az online adventi naptárat, amit régóta halogatok.
90. A rokonom mondta, hogy azért akart a gyerek jönni a társasklubba, mert ott az egyik gyerek is jön, akivel szeret együtt lenni. Tehát nem kényszer, amikor hívom őket.
91. dec. 24-én kell menni szurit beadatni, így könnyebben el tudok menni a kölcsönözendő karácsonyi ajándékért, így nem lesz feltűnő, hogy miért is kell nekem akkor elmennem.
92. Kész lett az óra, amit viszek a munkában, mert nem lehet a telefont levinni. Így tudni fogom hol állok a szünettel.
93. Mostanában sokkal kevesebb édességet eszek
91. Meglett az esernyőm
92. Jóval kevesebb gyógyszert kell szednem
93, Mások boldogságtervét itt olvasni a molyon a boldogságterv kihívás kapcsán
94. Sikerélményem volt a munkában. Tudtam a gépről leszedni a gyorsan jövő könyveket.
95. Kiderült, hogy ahol dolgozom dec. 16-helyett dec. 8-án kell szombaton dolgozni. Így csak egy munkanapról kéne, hogy elengedjenek.
96. A munkahelyen is vannak, akik sok pénzt költenek. Pl. műkörmösnél, vagy a Black Frei Day-n több elektronikus gépre. Szóval kevésbé kell idegeskednem azon, hogy el vagyok szállva a költekezéseim miatt, mert én csak másra költöm a pénzem.
97. Anya adott nekem a munkához házi körtelevet.
98.A munkába mindig csapvizet viszek, amit már megszoktam, így ha vége lesz, akkor is azt iszom majd, így leszoktam az ásványvízről„így környezet barátabb leszek.
99. A kitett levél a faliújságra nem rólam szólt,mint ahogy paranoiás pillanatomban gondoltam.
100.A műszakvezető azt mondta, hogy majd megoldjuk, az egy munkanapot, amihez szükségem van arra, hogy tudjak menni az adventi kirándulásra.